A méhpempő egy sárgásfehér zselészerü természetes anyag. Illata és ize savas karakterü enyhén csípős, és bizonyos esetekben apró kristályokat tartalmazhat. Ez utóbbi természetes kikristályosodása a benne lévő fehérjének.
A méhpempő a dolgozó méhek garatmirigy és állkapocsi mirigy váladédéka, amivel a királynőt és a fiatal lárvákat (1-3 napos) táplálják. Kizárólag a fiatal, 5-15 napos dolgozó méhek termelik abban az esetben ha a megfelelő élelem (virágpor, nektár/méz), víz és hőmérséklet a rendelkezésükre áll. Összetételén a méhek folyamatosan változtatnak. Ennek megfelelően a lárvák más összetételű méhpempőt kapnak mint a királynő lárvák és maga a királynő is. Ezt elsősorba a két mirigy működésével szabályozzák.
Mennyisége egyértelműen a méhkirálynű bölcsőben (anyabölcső) a legtöbb, de időben itt is változik a mennyisége. Az anyabölcső természetes jelenség egy méhcsaládban. A méhek a „bőség” idején építenek ilyen bölcsőket amikor mind virágpor, mind nektár/méz nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Mindemellett rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű egyed egy családban. A bölcső célja egy új királynő nevelése és ezzel egy új kolónia létrehozása. Az új királynő kelésével kb egyidőben az „öreg” királynő a dolgozó méhek és az élelem jelentős részével kirajzik, és új kolóniát alapít. Ezt a folymatot gyakran tapasztaljuk május június hónapban mikor felhőszerüen „vonulnak” a méhek.
Irányított anyabölcső-nevelés
A cél egyértelmű neveltessünk minél több anyabölcsőt amiből könnyedén elvehető, ketermelhető a királyi zselé (gelée royale, royal jelly). Természetes úton a méhek rajzás idejében akár több tíz ilyen anyabölcsőt is építhetnek. A szakirodalom szerint egy ilen bölcsőben átlagosan 0,4-0,5 g pempő van. Ha 20 db természetes bölcsővel számolunk akkor elméleti szinten maximum 10 g pempő nyerhető ki családonként. Gyakorlatban jóval kevesebb mert ezek a bölcsők nem egyidősek, így a bennük lévő pempő is eltérő, jellemzően kevesebb. A méhészgyakorlatban a természetes úton történő pempőtermelés nem leehtséges ezért mindenképp irányított, tervezett pempőtermelés szükséges.
A tervszerü anyabölcső nevelés egyik alappillére, a méhek genetikájának kiaknázása. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó méh egynapos lárvájának anyabölcsőbe, műbölcsőbe való áthelyezéesével (szaknyelven álcázás) elérhetjük, hogy abból méhkirálynőt neveljenek.
Ahhoz, hogy jelentősebb mennyiséget tudjunk méheinktől kitermelni több 10000 db lárvaáthelyezést kell elvégezni, és ez esetben is a kitermelehtő mennyiség néhány kilogramm. Ehhez kb 40-50 méhcsalád folyamatos „karbantartása” szükséges. Erre a műveletre mindössze néhány hét, esetleg hónap áll rendelkezésre, ugyanis tavasszal áprilisban még nem áll készen a család a bölcsők fogadására, nevelésre, a nyári napforduló után pedig a bölcsők elfogadása rohamosan csökken.
Az álcázásra alkalmas lárva kis mérete, láthatósága, kezelhetősége miatt a méhanyanevelésben jártas méhészek is csak 2-300 db-ot tudnak egy óra leforgása alatt áthelyezni. A több ezres nagyságrend áthelyezése napos megfeszített munkát jelentene. Viszont ennyi idő alatt károsodnak a lárvák, munkánk hiábavalóvá válik. És ha netán sikerül egy-két óra alatt 1000 db álcát áthelyezni, a legjobb esetben is a néhány 10 esetleg 100 g-os kitermelhető pempő tartományában vagyunk.
Ellentétben a méztermeltetéssel, a méhpempőtermelés sokkal jobban igénybe veszi a méheket. Nem csupán arról van szó, hogy napi szinten élelemmel (nektár/méz, virágpor) látják el a méhcsaládot ,hanem egy folyamatos szervi igénybevételt jelent amiben sokkal hamarabb elhasználódnak méheink. Mivel a pempőtermelő mirigyek a fiatal méhek kb 5-15 napos korban aktívak, ezért a méhész egyik fő munkafolymata a megfelelő korú méhegyed biztosítása. Ha nincs jelen a megfelelő mennyiségű és korú egyed akkor rohamsan csökken a kitermelhető pempő mennyisége is.
A méhpempő nem mindennapi étrend kiegészítő. Mögötte több tízezer méhecske fáradhatatlan munkája, az ösztön, az élni akarás rejlik mindössze néhány grammnyi pempőben. Az egy szezon alatt családonként kitermelhető 1000 g (!) -os mennyiségnél többet még a témában fejlett nyugateurópai országok szakirodalma sem említ . Ehhez természetesn megfelelő időjárási, élelemellátottsági viszonyok szükségesek és kellően hosszú méhészeti szezon (mediterrán vidékek előnyben). Átlagosan elmondható, hogy 30-40 db termelő méhcsalád optimális működéséhez további 10 db szükséges, amik támogatják kiszolgálják a többit. És ez a 40-50 db pempőtermelésre beállított méhcsalád gyakorlatilag napi szintű munkát, kezelést igényel és nagyjából kimeríti egy méhész mindennapjait május közepétől július közepéig pihenőnap és hétvége nélkül.
Jól látható, hogy a lehetőségek fizikailag korlátozottak, és ennek köszönhetően a kitermelhető méhpempő mennyisége is. 40-50 db méhcsaládnál többet termelésbe vonni lehet, de a fajlagosan az egy családtól elvehető termék mennyisége rohamosan csökken. A szakirodalom szerint a pempőtermelés összetett és időigényes folyamat aminek a szűk keresztmetszetét (a teljes idő több mint 30 %-át) a lárva áthelyezés (álcázás) teszi ki.
A méhpempő összetétele
Az utóbbi 35-40 év tudományos kutatásai elsősorban a méhpempő összetételének mélyebb megismerésére fókuszáltak. Összetevőinek mennyisége nem állandó. Jellemzően függ a földrajzi elhelyezkedéstől, az éppen virágzó kultúrától, páratartalomtól, a lárva fejlettségi állapotától stb, éppen ezért nehezen definiálható. 2016-ban megjelent ISO12842 számú szabvány volt az első amely szabványosította a méhpempő összetételét és mérési módszereit. Ennek megfelelően egy átlagos összetételt definiált aminek a méhpempőnek meg kell felelni. A következő táblázat a jellemző komponenseket és mennyiségeiket mutatja.
A méhpempő tárolása
A szabvány szerint a méhpempő összetevői érzékenyek a hőmérsékletre ezért +2 és +5 oC között lehet és kell tárolni. Szállítása folymatos hűtés mellet javasolt.