Méhpempőről és a termelésről érthetően
A méhpempő egy sárgásfehér zselészerü természetes anyag. Illata és ize savas karakterü enyhén csípős, és bizonyos esetekben apró kristályokat tartalmazhat. Ez utóbbi természetes kikristályosodása a benne lévő fehérjének.
A méhpempő a dolgozó méhek garatmirigy és állkapocsi mirigy váladédéka, amivel a királynőt és a fiatal lárvákat (1-3 napos) táplálják. Kizárólag a fiatal, 5-15 napos dolgozó méhek termelik abban az esetben ha a megfelelő élelem (virágpor, nektár/méz), víz és hőmérséklet a rendelkezésükre áll. Összetételén a méhek folyamatosan változtatnak. Ennek megfelelően a lárvák más összetételű méhpempőt kapnak mint a királynő lárvák és maga a királynő is.
Ezt elsősorban a két mirigy működésével szabályozzák.
Mennyisége egyértelműen a méhkirálynű bölcsőben (anyabölcső) a legtöbb, de időben itt is változik a mennyisége. Az anyabölcső természetes jelenség egy méhcsaládban. A méhek a „bőség” idején építenek ilyen bölcsőket amikor mind virágpor, mind nektár/méz nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Mindemellett rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű egyed egy családban. A bölcső célja egy új királynő nevelése és ezzel egy új kolónia létrehozása. Az új királynő kelésével kb egyidőben az „öreg” királynő a dolgozó méhek és az élelem jelentős részével kirajzik, és új kolóniát alapít. Ezt a folymatot gyakran tapasztaljuk május június hónapban mikor felhőszerüen „vonulnak” a méhek.
Irányított anyabölcső-nevelés
A cél egyértelmű neveltessünk minél több anyabölcsőt amiből könnyedén elvehető, ketermelhető a királyi zselé (gelée royale, royal jelly). Természetes úton a méhek rajzás idejében akár több tíz ilyen anyabölcsőt is építhetnek. A szakirodalom szerint egy ilen bölcsőben átlagosan 0,4-0,5 g pempő van. Ha 20 db természetes bölcsővel számolunk akkor elméleti szinten maximum 10 g pempő nyerhető ki családonként. Gyakorlatban jóval kevesebb mert ezek a bölcsők nem egyidősek, így a bennük lévő pempő is eltérő, jellemzően kevesebb. A méhészgyakorlatban a természetes úton történő pempőtermelés nem leehtséges ezért mindenképp irányított, tervezett pempőtermelés szükséges.
A tervszerü anyabölcső nevelés egyik alappillére, a méhek genetikájának kiaknázása. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó méh egynapos lárvájának anyabölcsőbe, műbölcsőbe való áthelyezéesével (szaknyelven álcázás) elérhetjük, hogy abból méhkirálynőt neveljenek.
Az 1-1,5 napos lárva áthelyezése (álcázása)
A kinyitott anyabölcső és a benne „Úszó” ~2 napos álca
Ahhoz, hogy jelentősebb mennyiséget tudjunk méheinktől kitermelni több 10000 db lárvaáthelyezést kell elvégezni, és ez esetben is a kitermelehtő mennyiség néhány kilogramm. Ehhez kb 40-50 méhcsalád folyamatos „karbantartása” szükséges. Erre a műveletre mindössze néhány hét, esetleg hónap áll rendelkezésre, ugyanis tavasszal áprilisban még nem áll készen a család a bölcsők fogadására, nevelésre, a nyári napforduló után pedig a bölcsők elfogadása rohamosan csökken.
Az álcázásra alkalmas lárva kis mérete, láthatósága, kezelhetősége miatt a méhanyanevelésben jártas méhészek is csak 2-300 db-ot tudnak egy óra leforgása alatt áthelyezni. A több ezres nagyságrend áthelyezése napos megfeszített munkát jelentene. Viszont ennyi idő alatt károsodnak a lárvák, munkánk hiábavalóvá válik. És ha netán sikerül egy-két óra alatt 1000 db álcát áthelyezni, a legjobb esetben is a néhány 10 esetleg 100 g-os kitermelhető pempő tartományában vagyunk.
Ellentétben a méztermeltetéssel, a méhpempőtermelés sokkal jobban igénybe veszi a méheket. Nem csupán arról van szó, hogy napi szinten élelemmel (nektár/méz, virágpor) látják el a méhcsaládot ,hanem egy folyamatos szervi igénybevételt jelent amiben sokkal hamarabb elhasználódnak méheink. Mivel a pempőtermelő mirigyek a fiatal méhek kb 5-15 napos korban aktívak, ezért a méhész egyik fő munkafolymata a megfelelő korú méhegyed biztosítása. Ha nincs jelen a megfelelő mennyiségű és korú egyed akkor rohamsan csökken a kitermelhető pempő mennyisége is.
A méhpempő nem mindennapi étrend kiegészítő. Mögötte több tízezer méhecske fáradhatatlan munkája, az ösztön, az élni akarás rejlik mindössze néhány grammnyi pempőben. Az egy szezon alatt családonként kitermelhető 1000 g (!) -os mennyiségnél többet még a témában fejlett nyugateurópai országok szakirodalma sem említ. Ehhez természetesn megfelelő időjárási, élelemellátottsági viszonyok szükségesek és kellően hosszú méhészeti szezon (mediterrán vidékek előnyben). Átlagosan elmondható, hogy 30-40 db termelő méhcsalád optimális működéséhez további 10 db szükséges, amik támogatják kiszolgálják a többit. És ez a 40-50 db pempőtermelésre beállított méhcsalád gyakorlatilag napi szintű munkát, kezelést igényel és nagyjából kimeríti egy méhész mindennapjait május közepétől július közepéig pihenőnap és hétvége nélkül.
Jól látható, hogy a lehetőségek fizikailag korlátozottak, és ennek köszönhetően a kitermelhető méhpempő mennyisége is. 40-50 db méhcsaládnál többet termelésbe vonni lehet, de a fajlagosan az egy családtól elvehető termék mennyisége rohamosan csökken. A szakirodalom szerint a pempőtermelés összetett és időigényes folyamat aminek a szűk keresztmetszetét (a teljes idő több mint 30 %-át) a lárva áthelyezés (álcázás) teszi ki.
A méhpempő jellemző összetevői és értékei az ISO 12842 szabvány szerint
A méhpempő összetétele
Az utóbbi 35-40 év tudományos kutatásai elsősorban a méhpempő összetételének mélyebb megismerésére fókuszáltak. Összetevőinek mennyisége nem állandó. Jellemzően függ a földrajzi elhelyezkedéstől, az éppen virágzó kultúrától, páratartalomtól, a lárva fejlettségi állapotától stb, éppen ezért nehezen definiálható. 2016-ban megjelent ISO12842 számú szabvány volt az első amely szabványosította a méhpempő összetételét és mérési módszereit. Ennek megfelelően egy átlagos összetételt definiált aminek a méhpempőnek meg kell felelni. A következő táblázat a jellemző komponenseket és mennyiségeiket mutatja.
A méhpempő tárolása
A szabvány szerint a méhpempő összetevői érzékenyek a hőmérsékletre ezért +2 és +5 oC között lehet és kell tárolni. Szállítása folymatos hűtés mellet javasolt.